Hanna és Dominik

"Azért mert szerettek jöttem a világra,
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága!
Szeressetek mindig igaz szeretettel.
A kincsetek vagyok. Pici kincs, de EMBER......"

Az ikrek mindennapjai

Hanna és Dominik 2009. június 7-én születtek... azóta felfordult a világ. Akkor kezdtem írni a blogot, amikor az első ruhákat kezdték kinőni... és nagyon örülök, mert tényleg sok szép pillanatot sikerült megörökíteni!

A főszereplők

Hanna:
"Hanna lányunk... vagy mondhatnám azt is, hogy MiniMe. Igazából ő hasonlít rám kívül-belül. Anyunak bejött, amit minden alkalommal kívánt, amikor nem jöttünk ki: legyen nekem is egy ilyen gyerekem! Na úgy néz ki lett! A kislányom már most, egy hónaposan 3800 grammnyi tömör öntudat!"

Dominik:
Dominik pedig kiköpött apja! Sanyibácsi ezért következetesen Lacikának szólítja! Biztos ami biztos, zavarjuk össze a gyereket! Szerencsére természetben is az apjára ütött: békés, nyugodt baba. Az jutott eszembe, hogy akinek csak egy ilyen jó gyereke van, az nem is tudja, mi munka babákat ellátni!! Nekünk viszont szerencsénk van, hogy a Kisasszony nehéz természete mellé kaptunk egy Jó Gyereket is!"

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

  • Krisz77: Nicsak ki került elő!!! Épp most (de KONKRÉTAN most) olvasgattam az e-mail-jeinket, és azon mélázgattam, hogy jól megszakadt épphogy csak bimbódzó b... (2012.01.13. 07:56) Zsúr
  • vikeszter: A 6-os kép nagyon vagány. Látom Domit mint a jövő véleményformálóját egy nagy karosszékben terpeszkedve miközben interjút ad a többi halandónak. Kom... (2012.01.11. 14:15) Az új fotel
  • vargaera (L.V.E.): És azok a manófülek :))))) (2011.07.25. 10:57) Vagesz napszemcsi
  • vargaera (L.V.E.): Sziasztok! Sokáig nem tudtam hozzászólni, nem fogadta el az emailcímemet... Olyan szépek a gyerekek, Istren éltesse őket!!!! Ölelés Nektek! Era (2011.07.25. 10:56) A vén diófa
  • Míra és Réka Anyukája: Boldog második születésnapot Hannának és Dominak! (2011.06.21. 08:35) Szülinap
  • Utolsó 20

"Kisvasút"

2009.07.18. 15:34 - Dori3

 

- Mi a hasonlóság a játék-vasút és a női mell között?
- Mindkettőt gyerekeknek találták ki, és férfiak játszanak vele.

 

Amikor terhes voltam, akkor az első trimeszter alatt mindent elolvastam a terhességről. A második trimeszter alatt kivégeztem a szülést feldolgozó irodalmat is. Nem olvastam viszont a szoptatásról... teljesen természetesnek gondoltam, hogy minden úgy fog működni, ahogyan kell. Szoptatni akartam, hiszen ez a legjobb a babának, és mindenhonnan úgy hallottam, hogy a mamának is.

Sajnos nem vettem figyelembe, hogy a szoptatás még egy gyerek esetén is probléma lehet... kettőnél viszont szinte biztos, hogy extra odafigyelést igényel.

Amikor a gyerekek megszülettek, és a kórházban voltunk, mindig kihozták őket a csecsemősök az ágyamhoz, ha sírtak. Azt mondták, tegyem őket cicire... tettem, de azt kellett látnom, hogy a babák nem nyugszanak meg hosszú távon ettől a módszertől, és még a mellem is iszonyúan fájt. Szóval már kezdetben problémák adódtak. A gyerekek nyűgösek voltak és sokat sírtak - persze utólag kiderült, hogy simán éhesek voltak, de a hihetetlenük gondos és figyelmes csecsemősök ezzel nem igen foglalkoztak. Mindenki szentül hiszi, hogy a babának pontosan annyi tej kell, amennyi a mamának van. Akinek meg nincs, az ilyen módon tapasztalja meg a hiányt - sír a gyerek.

A kórházban, ha már nagyon sírtak, kaptak pótlást anyatejből. Ilyenkor jóllaktak, elernyedtek, megnyugodtak...

Amikor haza készültünk már felmerült a probléma, hogy otthon honnan lesz "pótlás". Tápszert nem akartunk a gyerekeknek adni... bár utólag úgy gondolom, ez is amolyan divat-dolog, nagyon jó a tápszer is nekik. Így felirattam receptre anyatejet a háziorvossal. Hetente 2 és fél liter tejcit kapunk összesen... Ehhez hozzá jön, hogy nekem kb 3 liter tejcim van... a gyerekek pedig majdnem 10 litert esznek hetente (összesen!). Így még mindig kevés volt a tej... aztán találtam egy kismamát, akinek bőségesen van teje és szívesen ad a mi gyerekeinknek is - miután az ő Beni babája szépen kerekedik és még így is marad felesleg.

Szóval jó sok macera van, hogy minél több tejcit összegyűjtsünk, és még így is szükség van tápszerre. Az már csak hab a tortán, hogy szerintem a tápszert simán szeretik annyira, mint a tejet.

(Amikor Laci először ment tejért a dokihoz, akkor az ottani védőnő szabályosan kioktatta, hogy minek akar ő anyatejet, amikor a mai tápszerek már sokkal jobbak...)

Ma tehát úgy néz ki a babák táplálása, hogy kb. fele tápszer, fele anyatej (több forrásból).


Ennyit az anyatejről. Ehhez azonban szorosan kapcsolódik a szoptatás témaköre.

Azt ugye írtam, hogy sajnos kevés előzetes információm volt, mert a szakirodalom ezen részét nem vettem át. (Nem is biztos, hogy baj ez.) Az első szoptatós "élményeimet" a kórházban éltem meg, amikor azt kellett látnom, hogy kevés a tejem, és még fáj is a cicim a szoptatásról. Amikor hazamentünk, akkor pedig jött a stressz, hogy akkor most mit csinálok, ha nem elég a tej, jött a rohangálás az anyatej után, na ettől még rosszabbul éreztem magam. Szoptattam őket, de a mellem teljesen kisebesedett, és különösen Domi olyan erősen szívott, hogy az egész etetés csak fájdalom és kínlódás volt... hát még amikor azt látod, hogy hiába kínlódsz, a gyerek nem lakik jól! 

Biztos vagyok benne, hogy pszichés oka is van, hogy nem kedveltem meg a szoptatást. A végén már annyira fájt, hogy nem is akartam őket szoptatni. Inkább lefejtem a tejet és odaadtam cumisüvegből. A szakértők persze máris farkast kiálltanak, hogy ettől cumizavaros lesz a gyerek, de a mi babáinkat nem zavarta meg különösebben.

Ma azt hiszem "divatos" szoptatni. Ha egy anyának nincs elég teje, akkor azt biztosan a helytelen technika okozza. A szoptatási tanácsadó tele van happy-end történetekkel, hogy mindenkinek lett elég teje... persze, mert akinek nem, az nem írogat ilyen oldalakra! Én nem gondolom, hogy a technika rossz, simán kevés a tejem.

Sokak nem értik, miért nem szeretek szoptatni. Azt mondják, hogy az a legkényelmesebb! Na persze! Én ezt inkább úgy mondanám, hogy a szoptatás a legkényelmesebb, ha annyi tejed van, amennyit az (egy) babád megeszik. Ezzel szemben nálunk...

  • Kevés tejem van, ezért főzni mindenképpen kell valami pótlást (tápszert vagy más anyatejet).
  • Az még semmi, hogy kevés a tej, de ami van, az meg nem marad a csomagolásban! Ez írtó kellemetlen, mert teljesen kiszámíthatatlanul néha elkezd ömleni a tejci. 20 ml kevés a babának, de arra pont elég, hogy a trikón hatalmas foltot ejtsen!
  • Ha tehát egyet szoptatok, akkor addig a másik üvölt. Ha befejeztem a szoptatást, akkor meg ez is üvölt, mert várja a pótlást.
  • Ha kettőt egyszerre szoptatok, akkor már eleve macerás a dolog. Persze az ikres szopipárnával megoldható, de macerás. Ha pedig elfogy a tej, akkor ismét csak szinkronban üvöltenek, mert nem szeretik félbehagyni a kaját. Ilyenkor pótlást, stb...
  • A dolgot cifrázza a büfiztetés intézménye, amit Domi eléggé igényel, de mostanában Hanna is kezdi eltanulni. Így ha pl. Domi kezdi az evést szopizással, akkor még plusz 20 percet rá kell számolni a büfi miatt - nem sieti el a drágám! :-)

Tehát nekem sokkal egyszerűbb, ha lefejem a tejet, amikor nyugi van, és amikor éhesek, akkor odaadom nekik cumisüvegből. Most is így eszünk, emellett cicire akkor teszem őket, ha meg akarom nyugtatni, vagy ha pont a fejéssel esik egybe az etetés, és el vannak csúszva - tehát a másik nem ordít, esetleg van segítségem.

Én tehát nem találtam meg az örömet a szoptatásban, talán mert nem volt sikerélményem. Kívánom, hogy mások ne így legyenek vele... azt viszont elvárom, hogy engem ezért a hozzáállásomért ne ítéljenek el!

A bejegyzés trackback címe:

https://hannadominik.blog.hu/api/trackback/id/tr21253247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.