Hanna és Dominik

"Azért mert szerettek jöttem a világra,
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága!
Szeressetek mindig igaz szeretettel.
A kincsetek vagyok. Pici kincs, de EMBER......"

Az ikrek mindennapjai

Hanna és Dominik 2009. június 7-én születtek... azóta felfordult a világ. Akkor kezdtem írni a blogot, amikor az első ruhákat kezdték kinőni... és nagyon örülök, mert tényleg sok szép pillanatot sikerült megörökíteni!

A főszereplők

Hanna:
"Hanna lányunk... vagy mondhatnám azt is, hogy MiniMe. Igazából ő hasonlít rám kívül-belül. Anyunak bejött, amit minden alkalommal kívánt, amikor nem jöttünk ki: legyen nekem is egy ilyen gyerekem! Na úgy néz ki lett! A kislányom már most, egy hónaposan 3800 grammnyi tömör öntudat!"

Dominik:
Dominik pedig kiköpött apja! Sanyibácsi ezért következetesen Lacikának szólítja! Biztos ami biztos, zavarjuk össze a gyereket! Szerencsére természetben is az apjára ütött: békés, nyugodt baba. Az jutott eszembe, hogy akinek csak egy ilyen jó gyereke van, az nem is tudja, mi munka babákat ellátni!! Nekünk viszont szerencsénk van, hogy a Kisasszony nehéz természete mellé kaptunk egy Jó Gyereket is!"

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Utolsó kommentek

  • Krisz77: Nicsak ki került elő!!! Épp most (de KONKRÉTAN most) olvasgattam az e-mail-jeinket, és azon mélázgattam, hogy jól megszakadt épphogy csak bimbódzó b... (2012.01.13. 07:56) Zsúr
  • vikeszter: A 6-os kép nagyon vagány. Látom Domit mint a jövő véleményformálóját egy nagy karosszékben terpeszkedve miközben interjút ad a többi halandónak. Kom... (2012.01.11. 14:15) Az új fotel
  • vargaera (L.V.E.): És azok a manófülek :))))) (2011.07.25. 10:57) Vagesz napszemcsi
  • vargaera (L.V.E.): Sziasztok! Sokáig nem tudtam hozzászólni, nem fogadta el az emailcímemet... Olyan szépek a gyerekek, Istren éltesse őket!!!! Ölelés Nektek! Era (2011.07.25. 10:56) A vén diófa
  • Míra és Réka Anyukája: Boldog második születésnapot Hannának és Dominak! (2011.06.21. 08:35) Szülinap
  • Utolsó 20

Szülés és születés - csak nézőpont kérdése

2009.07.11. 19:49 - Dori3

Mint írtam, a terhesség alatt folyamatosan fórumoztam. Egy ilyen ikres fórumra írtam meg a szülés történetét, amikor a gyerekek egy hetesek voltak - és még fris volt az élmény:

Szombaton délután az unokatesómék "vigyáztak rám" egész nap, mert a párom és anyukám is vidéken volt a hétvégén... tegyük hozzá, hogy 3 hete senki nem mert mozdulni a városból, mert várták a szülést!! Szóval meg volt szervezve az "őrzésem"... szombaton még egészen jól voltam, de délután vettem észre, hogy a nyákdugó távozott... legalábbis minimális ismereteim alapján erre a következtetésre jutottam. De mivel már olyan régen vártam a szülést, nem akartam elkiabálni a dolgot.

Egy kis előzmény: június 4-re voltam kiírva, de 2-án még semmi jele nem volt a szülésnek. A dokim vállalta volna, hogy császár legyen 4-én, de az intézet főorvosa nem engedte. 5-én a főorvos megvizsgált, és azt mondta várjunk 8-ig... én már olyan ideges voltam, mert nem számítottam rá, hogy még a 41. héten is terhes leszek!!! Na így állt a helyzet szombaton (6-án).

Szombat este egyedül maradtam, a párom üzleti vacsorán Miskolcon. Hajnali 1kor fájásokra ébredtem, elkezdtem mérni az időt, 8 perc múlva a következő fájás már erősen kétfelé görnyesztett!! Én ezen azért meglepődtem, mert alapból arra számítottam, hogy a fájások lassan erősödnek... hát itt 8 perc alatt kegyetlenül erőssé váltak!! Felhívtam a páromat, hogy akkor munkavacsorát otthagyni, irány felfelé, ha nem akarja lekésni a szülést!! Hívtam egy taxit, lezuhanyoztam (ez kb 15 percig tartott, pedig arra számítottam, hogy majd enyhül a fájás a melegvíztől... hát nem...) és amikor volt 5-6 nyugodt percem, akkor elindultam lefelé a kórházi csomagommal. Taxis szerintem még nálam is jobban kétségbe volt esve :-)
Eszembe jutott útközben, hogy egz barátnőm ott lakik a kórház mellett, így felhívtam, ha otthon van, kísérjen el... nagyon aranyos volt, beleugrott a nacijába, úgyhogy a taxival érte kanyarodtunk, így értünk be a kórházba kb hajnali 2kor. Ott sajnos a nem-kedves szülésznő volt ügyeletben... ki se akarták nyitni csöngetésre az ajtót, így a barátnőm ráfeküdt a csengőre, hogy jó lenne, ha beengednének!!! Kiskönyv, vizsgálat... na abba is majd belehaltam! A szülésznő sem volt éppen kedves, meg éppen fájás közben vizsgált (ezt tényleg így kell???). Szerencsére a saját szülésznőm is hamar megérkezett!!
CTG gép, mértük a fájásokat, 5 percesek, 2 ujjnyira tágulva... örök hála azóta is a barátnőmnek, volt kinek fogni a kezét!!!

Hanna szívverése kicsit lassú volt (100 és 120 között), úgyhogy hívták az ügyeletes doktornőt. Ekkorra ért fel a párom Miskolcról - még jó, hogy nincs az M3on trafi...
Csináltak egy UHt, és ott kiderült, hogy az eddig fejfekvéses kisfiam faros lett! Ezzel ugrott a természetes szülés lehetősége... őszintén szólva olyan erős fájásaim voltak, hogy hálás voltam Dominiknek, hogy megoldotta a helyzetet!!! Ezután már nagyon gyorsan történtek a dolgok!!

Összecsődítettek mindenkit, aki ügyeletben volt: túlhordásos ikres sürgősségi császár! Hát, hajnali 5kor nem erre vágytak az emberek!!!
Én levetkőztem - a párom és a barátnőm segített - aztán átraktak egy ágyra és toltak a műtőbe... a barátnőm el akart köszönni, hogy ő nem akar zavarni, de a szülésznő kérdezte, hogy "akkor most nem várja meg a babákat??"... mondta, hogy fél óra múlva meglesznek... na ez aranyos volt! Így ő is maradt.

A császárra nem jöhetett be senki, úgyhogy puszi a páromnak, irány a műtő. Mondták hogy szóljak, ha múlik a fájás, hogy beadhassák a gerincbe az érzéstelenítést... én már felkészültem a legerősebb fájdalomra (ez a szuri meg a katéter storyk miatt féltem a császártól), erre egy apró szúrás... semmit nem éreztem!! Komolyan, egy vérvételnél is óvatosabban csinálta az anesztes dokinő!! Fél perc múlva már zsibbadt mindenem, nem éreztem semmit. Utána leterítettek, húztak, vontak... olyan erős remegés volt rajtam, hogy azt hittem, leszédülök az asztalról... amit persze nem lehetett. Pár perc múlva szülésznő kis csomaggal elsietett, és hallottam Dominik sírását... behozták egy pillanatra még magzatmázasan... hirtelen nem is tudtam mit érezzek, úgy meglepődtem, hogy itt egy kis emberke... utána 2 perc elteltével megérkezett Hanna is... Mindketten 9/10es apgarral születtek, a súlyuk 3170 és 2980 g volt, 55 és 52 cm hosszúak! Gyönyörűnek láttam őket azonnal!!! Dominik tiszta apja, Hanna pedig rám hasonlít... egymásra kevésbé hasonlítanak :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyébként a műtőben ott háborogtak a dokik, hogy már a vizen látszott, hogy túlhordás van, és minek hagy a dokim ikreket túlhordani... erre mondtam, hogy ő már csütörtökön meg akarta csinálni a műtétet, de a főorvos nem engedte... úgy éreztem, meg kell védenem, mert ez tényleg nem az ő hibája volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami a legjobban aggaszt, hogy vetettünk le köldökzsinór vért... és a nagy rohanásban az egyik minta lehet, hogy hibás lesz... most vizsgálják még, hogy mennyi használható őssejt van benne... na és emiatt kifejezetten mérges vagyok a főorvosra, mertha ez nem sürgősségi császár, hanem megcsináljuk csütörtökön vagy pénteken, akkor erre is lehetett volna készülni. De hajnali 5kor egy ikres császárra így is mindenkit összeugrasztottak, aki ügyeletben volt (kb 2 doki, meg egy csomó más emberke...) nem volt arra kapacitás, hogy valaki még ezzel is 100%ban törődni tudjon... valami kevergetés kellett volna, mert nem vegyült el rendesen a vér az alvadásgátlóval...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A szülés után engem levittek az őrzőbe. Utána én kicsit megszédültem az ágyon - mivel van egy látens epilepsziám, és a vérnyomásom is alacsony, gyakran szédülgetek. De ebből a dokik olyan nagy ügyet csináltak, hogy belém nyomtak egy rakás infúziót meg másnap vért is kaptam... állítólag a szülésnél sok elment... A saját dokim nem ért be a császárra... mondjuk amilyen hamar eldöntötték és megcsinálták, akkor sem ért volna oda, ha éppen a szomszéd épületben van!! Nem baj, az ügyeletes dokinő nagyon profi volt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még kb 2 napig nagyon szörnyen éreztem magam, fájt a sebem, de mindenképpen mihamarabb fel akartam kelni... persze nem engedték, csak másnap! Most egy hetesek a babák, már itthon vagyunk, és egészen jól vagyunk. Jövő héten varratszedés. Kicsit még fáj a hasizmom - ha pl felülök az ágyon... de két gyerekkel kell mozgoni! Még akkor is, ha anyukám itt van segítségnek!

Összességében a szülés nem volt se jó, se rossz élmény... én féltem tőle, de gyakorlatilag pontról pontra bebizonyosodott, hogy semmi nem olyan szörnyű, mint ahogy vártam. A két baba csodálatos, és egyáltalán nem érzem, hogy lemaradtam volna bármiről is azért, mert császárra születtek. "

A szülés utáni pillanatok és a gyerekek első percei képekben

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hannadominik.blog.hu/api/trackback/id/tr921240793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.